Az alvás közbeni agyhullámok befolyásolják a glükóz és inzulin szintet, új betekintést nyújtva a cukorbetegség szabályozásába.
Az alvás legmélyebb szakaszában az elektromos aktivitás lassú hullámai haladnak keresztül az agyon. Segítenek megszilárdítani az emlékeket és megszüntetni a nem kívánt vegyi anyagok felhalmozódását, felkészítve minket a következő napra. Ez az éjféli zenekar felelős a jó éjszakai alvás számos előnyéért, mint például a jobb figyelem, hangulat és energiaszint.
A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) tudósai nemrégiben megállapították, hogy egyes embereknél ezek a hullámok a cukorbetegség korai figyelmeztető jeleiként is szolgálhatnak. A Cell Reports Medicine szaklap 2023 júliusi számában közzétett eredmények arra utalnak, hogy a nyugodt alvás segíthet a magas vércukorszint szabályozásában.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők nem képesek lebontani a cukrot, ami károsan magas vércukor koncentrációhoz vezet. Világszerte mintegy 515 millióan szenvednek a 2-es típusú cukorbetegségtől. Ezek az emberek képesek kezelni a vércukorszintet diétával, testmozgással és gyógyszerekkel, mint például az inzulin.
A kutatók és a klinikusok azonban megfigyelték, hogy az alvás minősége a vércukor szintet is befolyásolja.
„Tudtuk, hogy valami varázslat történik alvás közben” – mondja Buzsaki György, a New York-i Egyetem idegkutatója az alvás és az anyagcsere közötti összefüggésekről. A kapcsolat mögött meghúzódó mechanizmus azonban rejtély, mondja.
A vizsgálathoz a júliusi tanulmány társszerzője, Raphael Vallat, a University of California posztdoktori kutatója (Berkeley) két nagy független nyilvános adatkészletből elemezte a vércukorszintet és az alvásmérést.
Az első elemzésben Vallat és munkatársai a poliszomnográfiával mért alvási mintákat vizsgálták. Ez egy standard vizsgálat, amelyet az orvosok alvásproblémákkal küzdők számára ajánlanak. Az eljárás során, amelyet általában éjszaka végeznek, egy csomó vezetéket helyeznek a vizsgált beteg fejének különböző részeire. Így rögzítik az agy bizonyos régióinak aktivitását. A vezetékek végei „mikrofonként” működnek, amelyek „hallják” az agyhullámokat – magyarázza Vyoma Shah , a University of California (Berkeley) végzős hallgatója és a tanulmány társszerzője. A poliszomnográfiás grafikonokon a különböző formájú és méretű kacskaringók az éjszakai alvás során az a fejben zajló elektromos aktivitás apályait és áramlásait jelzik. Ez azonban csak egy felszíni nézet.
Egy korábbi tanulmány, amelyben vezetékeket helyeztek az alvó patkányok agyába, pontosabban dokumentálta a vércukorszinttel kapcsolatos hullámokat, amelyek a hippokampuszból származnak. A hippokampusz olyan agyi struktúra, amely számos kognitív funkcióban vesz részt, mint például a memória, a nyelv és a tanulás. Mivel a hippokampusz az agy mélyén helyezkedik el, ezeket az aktivitási áramlatokat a poliszomnográfia nem rögzíti.
Minőségi alvással vajon elkerülhetjük a cukorbetegséget?
Buzsaki magyarázata szerint a hippokampusz hullámzását gyakran az váltja ki, amikor egy lassú hullámot (amely az alvás legmélyebb szakaszainak egyik jellemzője) az orsónak nevezett agyhullám felerősít. Ez a neuronnal kapcsolatos aktivitás kitörés, amely jellemzően a nem gyors szemmozgású alvás második szakaszához kötődik. A poliszomnográfia képes orsókat és lassú hullámokat is rögzíteni, így bár nem tudták közvetlenül megfigyelni a hippokampuszban eltemetett hullámokat, Shah és Vallat megbízható helyettesként használhatta a kettőt. Valahányszor összehangolt lassú hullámokat és orsókat láttak, egészen biztosak lehettek abban, hogy a hippokampusz hullámzással reagált.
Következő elemzésükben a kutatók azt vizsgálták, hogy a nagyobb számú koordinált orsónak és a lassú hullámoknak van-e köze a vércukorszinthez. A csapat az éhgyomri glükózt vizsgálta. Ez egy olyan kiindulási érték, amely azt jelzi, hogy valaki mennyire tudja kiöblíteni a glükózt a véréből. Vallat és Shah azt találta, hogy az előző éjszakai alvás során erősebben koordinált orsókkal és lassú hullámokkal rendelkező emberek éhgyomri glükózszintje alacsonyabb volt, és másnap nagyobb volt az inzulinérzékenység – úgy tűnt, hogy ezek a résztvevők jobban szabályozták vércukorszintjüket.
“Lehetséges, hogy az alvás javítása a cukorbetegség elkerülésének módja?” – Shah szerint nem. A koordináltabb orsók és a lassú hullámok „nem korrelálnak tökéletesen azzal, hogy Ön szerint mennyire jól aludt” – mondja. Vallat kifejti, hogy úgy tűnik, hogy a vércukorszint nem az alvás időtartamától, hanem az alvás közbeni agyhullámok közötti koordinációtól függ.
Ez a közelmúltbeli kutatás „az alvástörténet egy újabb darabja, amely hozzájárulhat ahhoz, amit már tudunk” – mondja Tasma Harindhanavudhi, a Minnesotai Egyetem endokrinológusa, aki a cukorbetegség kezelésére szakosodott, és nem vett részt a tanulmányban. A cukorbetegség kezelésével kapcsolatos következtetések levonásához azonban „az lenne a legjobb, ha a tanulmány be tudná mutatni a műszeresen, néhány percenként mért glükózszinteket” – mondja.
A kezeletlen cukorbetegség előjelei
Bár a jó alvás nem biztosítja az összehangolt agyhullámokat, és nem biztos, hogy elegendő a cukorbetegség megelőzéséhez, a tanulmánynak más előnyei is lehetnek. Ha ezek az eredmények további vizsgálatokat is állják, a klinikusok egy napon ezeket a koordinálatlan agyhullámokat markerként használhatják a „helytelen cukorbetegség menedzsment” korai jeleinek keresésére – mondja Harindhanavudhi. A poliszomnográfiai tesztek olyan cukoranyagcsere-problémákat tárhatnak fel, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának invazívabb eljárások nélkül.
Buzsaki az új tanulmányt azon elmozdulási folyamat részének tekinti, hogy a kutatók miként látják az agyhullámok és a testi egészség közötti összefüggéseket. A hullámzást, a lassú hullámokat és az orsókat eddig csak a tanulás és a memória összefüggésében vizsgálták embereknél. A szélesebb körű szerepükre vonatkozó bizonyítékok gyarapodásával a kutatók úgy vélik, hogy az orvosok hamarosan diagnosztikai eszközként használhatják az agyhullámok ezen aspektusait, hogy segítsenek egészségesebb életet élni.